A titkok kulcsa

2.fejezet

�let vagy Hal�l?

-         Ugye, tudod, hogy ez�rt a kir�ly nagyon d�h�s lesz? – k�rdezte T�vis.

-         Tudom. De megpr�b�ltuk. � fogalmazott �gy. – v�laszolt Murtagh.

-         Ez akkor sem kib�v�.

-         Rem�nykedj�nk.

T�vis �s Murtagh magasan rep�lt a szabad �g alatt. Hamarosan Galbatorix el� kellet j�rulniuk.

Nem ez volt az els� alkalom visszat�rt�k �ta, de mikor el�sz�r besz�ltek, akkor a kir�ly csak ennyit mondott:

-         Ez a bakl�v�s s�lyos megtorl�st ig�nyel. – azzal elbocs�totta �ket.

-         �hm…T�vis.

-         Mi az?

-         Semmi.

-         Murtagh! Tudod j�l, hogy ut�lom, ha valamit nem mondasz el nekem.

-         Tudom. De ez akkor sem fontos.

-         H�t j�.

Murtagh elz�rta elm�j�t s�rk�nya el�l. Nem akart gyeng�nek vagy hat�rozatlannak t�nni.

De valami nyomasztotta. M�gpedig Eragon. A szeme. Ahogy l�tta benne a csal�dotts�got.

-         Ezzel nem szabad foglalkoznom. – dorg�lta mag�t. – �n Galbatorixot szolg�lom �s ez �gy van j�l. Seg�tek neki fel�p�teni az igazi Alagaesi�t.

-         Nem k�ne indulnunk? – vetette fel hossz� hallgat�s ut�n T�vis.

-         De.

A s�rk�ny Uru’baen belseje fel� vette az ir�nyt, majd mikor el�rte, ereszkedni kezdett.

A kir�lyi udvarban �rtek f�ldet. M�r v�rt�k �ket a szolg�k.

- Gyertek! Az Uralkod� h�vat benneteket. – k�z�lt�k vel�k hidegen.

Murtagh �s T�vis egym�sra n�ztek, majd elindultak k�s�ret�kkel.

Saphira lesz�llt a t�bor sz�l�n. Eragon lecs�szott r�la �s levette Kiar�t a s�rk�ny h�t�r�l.

-         M�rt nem hagyod rajtam? Vihetem, ha akarod. – sz�lt Saphira.

-         K�sz�n�m…de ink�bb viszem �n.

Saphira sz�ja furcsa form�t �lt�tt �s a fi�nak az az �rz�se t�madt, mintha a s�rk�ny mosolyogna.

-         Ahogy �hajtod.

Eragon nem v�laszolt. Kiar�t a karj�ba vette �s �lben vitte Nasuada s�tr�hoz. Az �r�k jelentettek, majd beengedt�k �ket.

Nasuada nem volt egyed�l. Ary�val �s Elv�val besz�lt. Mindh�rman f�lbehagyt�k a t�rsalg�st �s felkapt�k a fej�ket.

-         �, Eragon! – szaladt hozz� h�b�r�rn�je, mikor megl�tta a karj�ban fekv� eszm�letlen l�nyt. – Ki �? Hol Tal�ltad? Ellens�g? Varden?

-         Minden k�rd�sre v�laszolok, de s�rg�sen gy�gy�t�ra van sz�ks�ge. M�rgezett ny�llal l�tt�k le. A seb�t begy�gy�tottam, de a m�reg m�g mindig hat.

-         A nyilat nem hoztad magaddal? – k�rdezte Arya. Eragon r�n�zett �s m�g �ppen l�thatta a t�nde arc�n �tsuhan� furcsa arckifejez�st.

-         De igen. – Kiar�t Nasuada �gy�ra fektette. Levette a tegez�t, melybe gyorsan belecs�sztatta a nyilat, mikor Kiara sebe beforrt. Most �vatosan el�h�zta. A hegye s�t�t z�lden f�nylett. �tadta Ary�nak.

� megvizsg�lta �s azt mondta:

- Ez egy ritka, de ann�l er�sebb m�reg. A neve Fel�na. Ha a l�ny nem kapja meg hamarosan az ellenszert, p�r napon bel�l meghal.

Eragon valami ilyesmire sz�m�tott, de most m�gis megrend�lt Arya szavait�l. �gy �rezte, nem tudn� elviselni, ha Kiar�nak baj t�rt�nne.

K�l�nben is: mi�rt l�tt�k le? Mi�rt t�madtak r�? Mi�rt hagyt�k ott? Mi�rt �ld�zteti Galbatorix?

Rengeteg megv�laszolatlan k�rd�s ostromolta, melyekre csak akkor kaphat v�laszt, ha Kiara fel�p�l.